Ivarérettségüket 28-46 napos korukban érik el, de csak a 6-7 hetes állatok vehetők tenyésztésbe
A nőstények ivarzási időszaka 3-6 napig tart. Ebből azonban mind­össze 12-18 óra az, amikor tényleges párzási hajlandóságot mutatnak.
A nőstényeket rendszerint a rangidős hímek fedezik, a fiatalok legfeljebb csak körülszaglásszák vagy nyalogatják őket.
A fészeképítéshez papírt, forgácsot, szénát, kenderkócot és száraz avart egyaránt felhasználnak. A felsorolt anyagokon kívül az el nem fogyasztott takarmány egy részét, továbbá a levedlett szőrt is beépítik a fészekbe. A nőstények és a hímek egyaránt kiveszik a részüket a puha fészek létrehozásában. Az építési munka a vemhesség utolsó napjaiban éri el a tetőpontját. Ott, ahol sok állat van összezsúfolva, ez a tevékenység akadályozott. A fészek helyének kiválasztásakor elsőd­leges szempont, hogy az sötét és meleg helyen legyen.
Sikeres párzás és termékenyülés után a vemhességi idő 18-24 na­pig tart. (Az un. hibrid egerek rövidebb ideig vemhesek, mint a beltenyésztett törzsek egyedei.) 5-24-48 órával az elles után újból ivarzanak.
Azok a nőstények, amelyek először fialnak, néhány nappal rövi­debb ideig szoptatnak, mint az idősebbek. A legtöbb tejük a 10. napon van, ami aztán a 28. napig fokozatosan elapad.
Az egyszeri fialás alkalmával született utódok száma 1-21 között ingadozik. A leggyakoribb a 9-15 közötti alomszám. Egy-egy újszü­lött egér testtömege mindössze l gramm! Azok a nőstények, amelyek rendszeresen csak 4-6 utódot hoznak a világra, gyenge értékűek, és indokolt a tenyésztésből való kizárásuk.
Tapasztalatok szerint a 130 napos nőstények hozzák a világra a legtöbb utódot. Ez a teljesítményük 300 napos kor után csökken.
A fialások 20-25 naponként követhetik egymást. Ebből az követke­zik, hogy egy nagy értékű tenyészpár évente 10-13 alkalommal szaporodik, ami évi 70-120 fias szaporulatnak felel meg. Irodalmi adatok szerint a csúcsérték 135 újszülött volt!
A különböző ivarú, fiatal egyedek 4 hetes korukig nagyjából azonosan fejlődnek, majd utána a hímek fokozatosan elhagyják a nőstényeket.
Az újszülöttek csupasz bőrén a második-harmadik napon megje­lennek a szőrök, amelyek 8-10 napos korukban már az egész testet beborítják. Metszőfogaik a második hét végén törik át az ínyüket. Ekkor nyílik ki a szemük, és hagyják el először puha fészküket is. Ettől kezdve a felnőttek eleségét fogyasztják. Ezután már szilárdat üríte­nek. A harmadik hét végén már hasonlítanak a kifejlett állatokhoz. 28—49 napos korukban nyílik ki a nőstények hüvelye.
Az állatok testtömege 10 napos korban 5-7,20 napos korban 10-12, 30 napos korban 15-19 gramm.
Azoknak a nőstényeknek az utódai, amelyek kevés utódot hoznak világra, természetesen gyorsabban fejlődnek, és már 20 napos koruk­ban elérik a 17-18 g-os testtömeget.
A fehér egerek élettartama - a törzstől függően - 1-3,5 év. A maxi­mális életkort 7 évben jelölik, de ilyen magas életkort a rendszeresen szaporított állatok között nem figyeltek meg.
A szoptató nőstények az idegen egerekkel szemben - tartozzanak azok bármelyik nemhez - ingerültek és támadók.
Az egerek szaporításával kapcsolatban sokféle módszert alkalmaz­nak. A tenyésztők egyik célja, hogy a születendő állatok jó takarmány­hasznosítók legyenek, a másik, hogy a nőstények egyszerre sok utódot hozzanak a világra. Ezt nem az első, hanem a harmadik, negyedik fialás alkalmával kell elérniük. Ha valamelyik nőstény minden előzmény nélkül felfalja a kicsinyeit, még nem jelenti azt, hogy kannibalizmusra hajlamos. Könnyen előfordulhat, hogy csupán az egyoldalú takarmányozás miatt adják erre a fejüket, vagyis hogy nem kaptak elegendő mennyiségben és minőségben fehérjét. Vagy pl. túl sok oxálsavhoz (többek között a sóska tartalmazza nagy mennyiség­ben) jutottak, és ez készteti őket utódaik felfalására. Mindezek mellett az anyagcserezavarok, továbbá a gyomorban, a bélben élősködő pa­raziták is elődiézhetnek kannibalizmust. Az meglehetősen gyakori, hogy miután a nőstények világra hozzák fiaikat, elfogyasztják a véres méhlepényt, a magzatburkokat és a holtan világra jött kicsiket. Előfordul, hogy a teljesen ép, egészséges újszülöttek is „sorra kerülnek" és maradéktalanul felfalják őket. Erre a sorsra inkább az újszülöttek jutnak, mint a már néhány napos példányok. Különösen az első két fialáskor világra jött apróságok vannak kitéve a felfalás veszélyének, de ilyesmi az idős nőstények között is előfordul, külö­nösen azok között, amelyeknek már nincs tejük.
A tenyésztési gyakorlatban 5 nőstényre helyes l-l hímet számítani. A tenyészállatok párban tartása az utódellenőrzés szempontjából a legkedvezőbb, így ugyanis mindent pontosan láthatunk és feljegyzés­ben rögzíthetünk.
Ha túl kevés az utód, akkor a nőstényekhez nem célszerű új hímet beállítani, mert ez fölösleges civakodáshoz, harapdáláshoz vezethet. Az sem helyes, ha az elpusztult nőstény helyére teszünk újat, mert az is torzsalkodáshoz vezet. A viadalok közben megsérült egerek - a sebeken keresztül - különféle kórokozókkal megfertőződnek és előbb-utóbb elpusztulnak.
A háromhetes kort elért fiatalokat célszerű elválasztani az anyáktól. Ezután nemek szerint is osztályoznunk kell őket. Ha a szopós egereknek nem ismerjük a korát, akkor válasszuk el őket, amikor a testtömegük meghaladta a 10-12 grammot.
A nemek megkülönböztetése nem éppen könnyű feladat, mert például a nőstények 5 pár emlőjét tömött prém borítja. Válogatáskor leghelyesebb a hüvelykujjai kissé hátrafelé megnyomni az állatok végbélnyílása előtt a bőrt. Ilyenkor a hímeken jól felismerhetően előtűnnek a herék. Ha ezek hiányoznak, akkor nőstényt tartunk a kezünkben.
Célravezető a tenyészládára felírni, hogy pontosan mikor állítottuk össze a tenyészpárt vagy a nagyobb létszámú tenyészállományt.
A nőstényekkel kapcsolatban ajánlatos feljegyeznünk azt is, hogy hányszor fialtak, hány utódot hoztak a világra, a felnevelés közben volt-e elhullás, a világra jött egyedeik számát, a tenyészállatok elhullásának körülményeit, okát és az esetleges kannibalizmusra való hajlamot.
Minden szaporítás után alaposan tisztítsuk ki az állatok fészkét, ketrecét, terráriumát. A hypóval való fertőtlenítés is igen hasznos lehet.
Az egerek takarmánya akkor megfelelő, ha annak 20-26%-a fehérje, 4-6%-a zsiradék és 47-60%-a szénhidrát. Ma már olyan tökéletesen összeállított tápok vannak forgalomban, amelyek megfe­lelnek az ismertetett követelményeknek.
Az ilyen, előre gyártott egértápok rendszerint 25% fehérjét, 7% ásványi anyagot, 6% zsírt, 4,5% rostanyagot és 47,5% szénhidrátot tartalmaznak. Az egértápok mellett a kapható patkány tápok is meg­felelnek.
Azok a terraristák, akik mindössze néhány egér tartására vállalkoz­nak, a következőkkel táplálhatják állataikat: búza, zab, napraforgó­mag, mogyoró, mandula, dió, mazsola, némi tejpor, sajt, túró, kemény tojás sárgája, felaprított alma, körte, saláta, paradicsom és sárgarépa.
Az el nem fogyasztott ételmaradékot lehetőleg mindennap távolít­suk el.
Tiszta ivóvízről naponta kell gondoskodnunk. A víz olyan edénybe kerüljön, amely az egerek számára feldönthetetlen.
Újabban a díszállat-kereskedésekben már beszerezhetők parányi önitatók, kifejezetten egereknek! A szomjas állatok ezt bármikor felkereshetik, kedvükre olthatják a szomjukat, és eközben képtele­nek feldönteni.
Egy 3-11 egyedből álló család elhelyezésére nagyszerűen megfelel 50 x 20 cm alapterületű és 20 cm magasságú kiselejtezett akvárium, terrárium. Az aljzatra helyezzünk finom faforgácsot, esetleg fűrész­port, itatóspapírt. Egy kis méretű -10x10x10 cm-es - odú, meg-
170
felelő méretű bejárattal kedvükre való búvóhelynek számít. Néhány száraz faág vagy gyökérbojt otthonosabbá teszi férőhelyüket. A pa-pundekliből készült WC-papír-gurigát ne dobjuk el, hanem helyez­zük be egereinkhez. Ez az „alagút" kedvelt játékszerük és búvóhelyük lesz!
A fehér egerek nagyszerű kisemlősök, mivel egész nap mozognak és tevékenykednek. Elhelyezésük, gondozásuk és táplálásuk - mint láttuk - meglepően olcsó, tehát különösebb gondot nem jelentenek. Arról nem is beszélve, hogy ha tömegesen tenyésztjük őket, jól beválnak más állatok - pl. kígyók, kisragadozók stb. - takarmányozá­sára is.
Ne feledjük, hogy az egerek naprakész gondoskodást, férőhely­tisztogatást igényelnek. Ha ezt elmulasztjuk, hamar rájövünk hanyag­ságunk árnyoldalára. Állataink férőhelye ugyanis hamarosan több méterről is észlelhető bűzt áraszt!
Azok az egerek, amelyek huzamosabb időn keresztül terráriumban élnek és valamilyen oknál fogva kiszabadulnak, még napokig szelídek maradnak, és könnyen befoghatok. Idővel azonban rendkívül óvato­sak, fürgék lesznek, végül teljesen elvadulnak, sőt harapóssá válnak.
A legnagyobb mozgási készséget a 16 napos, fiatal állatok mutatják: nem csak jól szaladnak, hanem ugrálnak is, pl. akkor, ha terráriumuk tetejét felnyitjuk, és ennek nyomán a menekülésre némi reményük nyílik! 

Oldal: Tenyésztése
A fehér egerek világa - © 2008 - 2025 - egerkvilaga.hupont.hu

A HuPont.hu jelszava az, hogy itt a honlapkészítés ingyen van! Honlapkészítés Ingyen

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat